"Gigantikus bimbóját villantotta a bájos énekesnő"
boon.hu

ma azt álmodtam, hogy a diósgyőri végállomáson a nőmet még éppen fel engedte szállni a villamosra a vezető, de az én orrom előtt már becsukta az ajtót. erre én őrült sprintet kezdtem el lenyomni a vágány mellett, miközben mögöttem is elindult egy sárga. a táncsics téri kanyarban már az üldöző neonhal pilótafülkéjéből látom magamat felugrani a vince úti peronra, ahol a felszálló tömeg tapsvihara fogad, én pedig csatlakozok a nőmhöz.

sínfutás, bazmeg.

ezt megelőzően meg a régi általánosom tesiöltözőjében voltam. pakolom ki a tesicuccom, veszem a cipőt, nézem... egyrészt valamiért szaros volt, másrészt kék és rózsaszín, harmadrészt meg harmincnyolcas.

és mi lenne, ha még drogoznék is?!

stricken.

cigányos téma jön, aki nem bírja, ctrl+w.

egy. lelőtték ezt a szerencsétlen kissrácot, meg az apját tatárszentgyörgyön. természetesen rögtön a helyszínen pörög az összes cigány jogvédő (cigányjog-védő?), mohácsiviktóriástól, kolompárorbánostól, mindenestül. az összes híradás tényként közli, hogy az áldozatok romák.

akkor most ez hogyisvanez?! ha az elkövető cigány, akkor befogodapofádat, rasszista!, ha az áldozat az, akkor meg kihangsúlyozzuk? ezek szerint a fenti bűneset elszenvedői nem magyar állampolgárok? hiszen cigánybűnözés sincs, mert az elkövetők, és a sértettek is magyar állampolgárok mind... ugye, tisztelt gusztospéter?!

vagy akkor most erősödik a magyarbűnözés?

kettő. ha már kolompárorbán, legyen kövér. ez az drága lélek kijelentette, 2009-ben, a saját száján keresztül, hogy "ha valaki azt mondja magáról, hogy szeret dolgozni, az hazudik", valamint hogy "ma a magyarság a hetedik bőrt is le akarja húzni magáról a cigányságról".

ezt nevezem én béketeremtő nyilatkozatnak, párbeszédre ösztökélő megnyilvánulásnak.

de kedvenc orbink itt nem áll meg. ő módosítani szeretné a kisebbségi törvényt, kedvezményes mandátumot szeretne az önkormányzatokban, szeretné az érdekképviseleti szerveik hivatali rendszerét kialakítani, szeretne rá pénzt, illetve nagyobb jogkört.

és az aduász: betiltatná a cigánybűnözés szót.

hurrá! kolompár for prezident!

három. még mindig ő: a fenti agymenéseket természetesen nem egymaga találta ki. ezeregyszázhuszonnyolcadmagával tette, egy külön erre a célra összehívott országos tanácskozáson, ahova meghívta az ország összes kisebbségi érdekképviseleti elnökét.
dzsembori.

az első kisebbségi önkormányzatokat az első mszp-szdsz kormány hívta életre, ami annyit tesz, hogy cirka 15 éve léteznek. a rendszerváltás óta eltelt időszak alatt a mindenkori kormány 150 milliárd forintot fordított cigány felzárkóztatásra, a sorokon meg rosszabb a helyzet, mint húsz éve.

adódik a kérdés: hol a pénz, tisztelt cigány értelmiség? csak nem ellopódott?! áá, ugyanmár.

a leggyönyörűbb példa a másik díszvarjú, horváthaladár. ő miskolcon végzett gimnáziumot, miskolcon volt a gettóellenes bizottság vezetője a rendszerváltásig, utána négy évig parlamenti képviselő, majd egy közalapítvány kuratóriumi elnöke, közben pedig a miniszterelnök személyes tanácsadója.

na, és kik aladár szerint a hibásak a kialakult (miskolci) helyzetért? na, kik?

hát persze, hogy a politikusok.

magyarország, én így szeretlek.

mas que nada.

itt egy tony iommit, a cisz illetve a sima cé hangolást, valamint a sztondult metál zenét méltató posztnak kellett volna állnia, de egy - utólag szerencsésnek mondható - gombnyomással a feledés vákuumába porítottam az egészet.

helyette legyen annyi itt, hogy sikerült beszereznem a kábelt, így most potom 890 magyar forintért riffelek vagy harminc-harmincféle pedálon, erősítőn, mikrofonon stb., és sátáni vigyorral a képemen váltogatok gombnyomásra mondjuk egy názumszerű láncfűrészhangzásból egy bebúgatott pinkfloydba.

gecijó dolog a guitar rig, röviden.

és most megyek mérőjelet hallgatni a kossuthon.

új napi rituálé, ja.

ethereal.

és igen, a jobb átláthatóság kedvéért felkokszoltam a fontokat. jó, mi?

nem baj, akkor is marad így.

"Brutális megszorító csomag készül"
fidesz-mantra, 2009

tegnap rámjött, hogy kitakarítom a játékosszekrényt,

igazából nem lett kinevezve annak sosem, csak egy idő után mindenféle régi jáccás oda lett behányva - jó panelos szokás szerint -, a végén pedig már az ajtót se nagyon lehetett rázárni, de hogy ez az időközben feleslegessé váló videókazetták odazsúfolásától, vagy a "ki az úr a tengeren?" és a "takarékoskodj" társasjátékok egyesült térfoglalási szándékától volt-e, azt passzolom

aztán konkrétan be is szippantott.

a dolgok jobb megértéséhez elég annyi, hogy a bátyámtól örökölt játékok, az apám által hozott lakásszövetkezeti selejt társasok, vagy a gyöngyöstarjáni exodus alatt beszerzett kártyanaptár/turbórágópapír-gyűjtemények mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ízig-vérig kilencvenes évekbeli kölyökként is átitassam magam a nyolcvanas dekád tömény pacsuliszagával.

fogok majd fotográfiákat pakolni ide, mert tényleg elképesztő dolgok kerültek elő.

egy komplett november 7-i felvonulási harckocsikészlet tömör vasból, mágnesábécé táblával, úttörősíp, de szerintem a szekrény mélyén még harcoló német alakulatok is vannak

na, de ha már a nosztalgiánál járunk:

hogy repül, hogy repül...

eastern cowboys.

szombaton hivatalosan is megvásáltam vinz kolumbusz kristófját, új fejezetet nyitva a rokksztárkodási szappanoperámban. igen, első villanygitár.

egyrészt ugye nem is akartam pesten maradni éjszakára, aztán különböző zenekari szakmunkások hatására mégis a székesfővárosi kocsmák vendégszeretetét voltam kénytelen élvezni, aztán nemélvezni.

mindazonáltal az új szerszám a kipróbáláskor jól szólt, külsőre tetszetős, és mivel valamikor a hetvenes évek derekán rakhatták össze jóravaló japán munkáskezek, karcos, néhol ütött, amolyan egészségesen megviselt jószág. és nehéz, mint a kurvaélet. igazi férfihangszer, na.
kedvelem.

úgyhogy most vagy nagyon sürgősen szerzek hozzá egy kombót, amivel hagyományos, vagy egy összekötőkábelt, amivel kompjúterizált riffelés lesz esedékes. az esélyek ez utóbbira a legnagyobbak, lévén a hétvége financiális armageddon volt a házi költségvetésnek.

a pózerkedés, na, az már viszont megy. az mindég.

speak to me/breathe.

"Összeverték a világ nyolcadik legszexisebb nőjét"
boon.hu

abban az időben, amikor a petőfin még működött a közszolgálatiság

és nem egy péterfybori-összes volt a műsorstruktúra. én amúgy elhiszem, hogy sok fiatalt sikerült lekapcsolni az értelmetlen umc-umc zenékről, és áthangolni az indire, de ez közel sem közszolgálatiság. ha én kijelölök huszonharminc egykaptafás bandát, aztán a dalaikat rotálva megnyerem a célközönséget, azt a jobb helyeken kereskedelmi rádiózásnak hívják, nálunk meg ezt akarják az adófizető torkán letolni, úgy, mint fiatalos közmédiumot.
de ha holnaptól a petőfin egyaránt lesz hallható másfél, extreme noise terror, high on fire, vagy akár charles mingus (és nem csak a koncentrált kispál-diszkográfiát játszó harmincipszilon), vagy ha valamelyik szerkesztőben újra testet ölt john peel, befogom a pofám

létezett egy olyan műsor, hogy komolytalan. rendszeres vasárnap délelőtti rituálém volt éveken keresztül, hogy az át-, vagy át nem mulatott szombat este után az ébredés mindig pontban 8:44-kor ért, köszönhetően az én drága siemens rádiós vekkeremnek (ami, ha jól meggondolom, már általános alsós koromtól a sajátom, tehát minimum 10-15 éve szolgál flottul).

tehát 8:44, még éppen lezajlik valami folklórmuzsika az előző műsorból, aztán háromnegyedkor a szabadság harangjaira elindul a sporthíradó, egészkor rövid hírek, utána pedig megindul az egyórás agymenés.

ha a hat python, pályájuk csúcsán beszabadult volna a magyar rádió archívumába, valami ilyesmit kerekítettek volna; ami raktáron fellelhető volt hülyeség, azt mind előbányászták lengyel nagy annáék, csináltak hozzájuk brutális felkonfokat, aztán a kész anyagtól garantáltan röhögve indult a vasárnap.

rádiókabaré?! hagyjukmár...

aztán a petőfi hangtárából sokszor mentettem ki gyöngyszemeket csipás szemmel. ilyen volt például az első harvester ep-n hallható kazal lászló etűd, de az alábbi korlenyomat is, amit akár peter cook is írhatott volna, ha jó helyre születik, jó időben.

prehistoricisms.

ez a hétvége is hírek nélkül telt, aztán ma megint megmosakodtam kurva országunk fertőjében.

tehát a hétvégén történt: hevesen harmincan támadtak be szerszámokkal, botokkal egy rendőrjárőrt, ózdon a bohócgárda kocsmai toborzójára kétszáz, kaszával, kapával feszedező egyén jelent meg, akik miatt a készenlétiseket is kivezényelték, és akkor itt van ennek a szerencsétlen román kézis srácnak az esete.

mellékszál: ha tényleg igaz a híresztelés, miszerint a šešum papája - szerbia egyik legnagyobb őrző-védő cégének feje - arkan-katonákkal jön magyarországra a vérbosszúért, akkor rövid úton jön el a lakatos vajda által megjövendölt polgárháborús állapot. akkor már nem lesz elég kiszúrni a rendőrség szemét szaros kétmilliárddal...

és ma még mindig ott tartunk, hogy nem lehet kimondani, hogy az elkövetők cigányok. mert jönnek a felháborodott pesti jogvédők, a rózsadombi romaképviselők, meg a szadeszesek a budai villákból. oda nyilván nem települt be többszáz lumpen dzsipó a fészekrakóval. azokkal lakjon együtt a hülye avasi, ha már képes volt ilyen szar helyre születni, mint miskolc.

viszont dögöljek meg, ha megértem, miért hisszük mi magunkat svájcnak, vagy svédországnak. itt a politikai korrektség előrébb jár, mint a bűnüldözés. ha teszemazt a nyomorult rásszista ámerikaiak kimondhatják a rendőrségi körözvényekben, hogy az elkövető ázsiai, néger, fehér stb., akkor mi miért csapunk a szánkra?! hogy könnyebb keresni valakit: piros kabátos férfi, vagy piros kabátos cigány férfi?

de biztos megint én vagyok a fajgyűlölő.

bastard chain.

faszom a még mindig béta fríblogba.

hogy valami könnyeddel nyissak, a nőmnek tegnap mutatni akartam valami élelmes zenét, a vállam fölött nézte a monitort, majd mikor meglátta, hogy ez valami torzgitáros fertelem lesz, befogta... az én fülemet. aztán kapcsolt, hogy még mindig hallja, úgyhogy inkább befogta a sajátját. lüke.

a rendőrkapitányos mizériának számos tanulsága lett, melyekből majd a későbbiekben mazsoláznék, ki lett már vesézve ugyanis pár helyen, aztán akit érdekelt, az tájékozódott, aki meg leszarta, annak úgyis mindegy.

majd az unokájának már nem lesz az...

a hétvége egerben volt, ahol sikeresen megcsináltam életem első vista-hazavágását (egy daemon toolsra rágott be annyira a home basic a nőm laptopján, hogy folyamatosan bootolta önmagát, de már jól van, köszöni), ami viszont ennél érdekesebb, hogy beslisszolhattam az alkoholisták főpróbájára (a nőm jogán, aki színkörös). székek nélkül, párnákon, fél méterre a szereplőktől.

amikor vége lett, mindenki percekig néma kussban. egyszerűen nem tudtad, mit csinálj. fakadj sírva? rúgd a falat? vágj eret? üvölts? röhögj? hümmögj és bólogass?

nem tudtam. én csak néztem azt a kurva kavicsot, amit mindenki megkapott kifelé menet.

húzta a zsebem. nagyon.

scavenger of human sorrow.

azzal pedig, hogy draskóék elmozdították a pásztoralbertet, új szintre lép az egész történet.

olyan ez, mint mikor a szar már nem púpossá teszi, hanem megemeli a szőnyeget.